Anatómia
A macskák jellemzően 2,5 és 7 kilogramm közötti testsúllyan rendelkeznek, habár léteznek ennél nagyobb súlyú tenyésztett fajták is - ilyen például a maine coon változat, amelynek kandúrja akár a 10 kilót is elérheti. Sajnos, vannak, akik túletetik a macskájukat, így a világ legkövérebb példányai 20 kiló felett nyomják a mérleget, míg a legcingárabbak 2 kiló alatt vannak. Természetesen évszaktól is függ házikedvencünk testsúlya, hiszen télen jó pár dekát felszed nyári és tavaszi "versenysúlyához" képest.
Lássuk, milyen tulajdonságok jellemzik még kedvencünket! A cicák testét körülbelül 240 csont alkotja. Szívverésük percenként 140 és 220 között van, nyugodt állapotban mintegy kétszerese az ember szívverésének. Testhőmérsékletük 38-39 °C (a csupasz cicáké, mint például a Peterbald vagy a Szfinx, ennél kicsit melegebb). A meleget imádják, bőrük akár az 52 fokos hőséget is elviseli.
Házikedvencünk átlagosan 14-20 évig él, a világ legöregebb macskája állítólag 34 évig is kihúzta. Az ivartalanított és lakásban tartott házimacskák tovább élnek, mint portyázó és párzási csatákra induló, szabad társaik. Gazdiként fontoljuk meg a következőket: az állatorvosok szerint egy nem ivartalanított, kijárós kandúrmacska fele annyi ideig él, mint egy ivartalanított szobacica! Régen úgy tartották, hogy egy emberév 7 macskaévnek felel meg, mára azonban ezt a számot módosították, így egy emberév 4 macskaévvel ér el. Fontos tudni, hogy bizonyos macskafajták lassabban érik el teljesen kifejlett méretüket, mint többi macskatársuk, így például a maine coonok is későn érő kamaszok a macskavilágban.
A macskák izomzata, mint minden ragadozóé, erős. A vadászathoz rendkívűl gyors irányváltásokra és nagy sebességre is képesek: rövidtávon akár 50 km/órával is képesek futni. Függőlegesen akár két méter magas kerítésekre is felugranak, nagy magasságból is tudnak úgy leesni, hogy ne essen különösebben bajuk. Érzékszerveik rendkívűl érzékenyek: nemhiába, hiszen egy apró egér lépteit is meg kell hallaniuk, hogy megfeleljenek gazdáik elvárásainak (de legalábbis azt, ha a gazdi közeledik a konyha felé...)

Látás
A macska vadász lévén "szélesvászon", 280 fokos látószögben észleli áldozatát, míg nekünk, embereknek be kell érnünk 200 fokkal. Régen úgy tartották, hogy a macskák színvakok, azóta bebizonyosodott, hogy ez téves feltételezés. Az igaz ugyan, hogy nem érzékelik a színeket olyan jól, mint mi; cserébe viszont különleges pupillájuk révén a legcsekélyebb fénymennyiség mellett, a sötétben is kiválóan látnak. Egy kínai közmondás szerint "a macska szeme a legjobb óra" - mivel a macskaszem a fénymennyiségtőlk függően jól láthatóan tágul vagy szűrkül, így a mesterséges világítás előtti időkben akár az időt is meg lehetett állapítani a házikedvenc szemébe nézve. Még alkonyatkor is úgy lát az állat, mint mi nappali világosságban; köszönhető ez annak, hogy az embernél kétezerszer több idegvégződés van a szemében. Fényérzékenysége is bámulatos: mintegy hatszorosa az emberének, sötétben pedig nem elnyeli, hanem visszaveri, tehát megsokszorozza a fényt. Ezt jól megfigyelhetjük, amikor egy autó fényszórójában, vagy egy zseblámpa fényében zöldesen felvillan egy-egy kóbormacska-szem. Mivel ennyire érzékeny műszer a macskaszem, kétszeres védelmet kap: a szemhéj alatt egy másik, vékony, szürke réteg, az úgynevezett pislogó hártya védi mindenféle sérüléstől. Ezt csak akkor láthatjuk, ha az állat nagyon fáradt, vagy ha beteg.

Ízlelés
A macskának kifinomult az ízlése - már-már kényesnek mondható. A gazdik is tudják, hogy a kutyákkal sokkal több mindent meg lehet etetni, mint a macskákkal. Fehérjeigényük roppant nagy, illetve genetikai okokból kifolyólag a macskák képtelenek az édességet ízlelni. Ha nagyon elkapatjuk őket, a macskák képesek inkább éhezni, minthogy beérjék kevesebbel: igazi úrilények. Vigyázzunk azonban: ha minden jóval túletetjük őket, a macskák is képesek elhízni, csakúgy, mint az emberek. Ennek ellenszereként javasolt a diéta, és a "macskafuttatás" különféle játékszerekkel.

Szaglás
Nem ivartalanított, de akár későn ivartalanított kandúrmacskáknál is tapasztalhatjuk, hogy - számunkra roppant sajnálatos módon - szagnyomokkal jelölik meg a területeket, népiesen szólva "mindent összevissza spriccelnek". Ezzel a kandúr igazából azt jelzi minden vetélytársának, hogy ez az ő felségterülete, belépés tilos! Attól se hatódjunk meg túlságosan, amikor hozzánk dörgölőzik kedvencünk. Ez nemcsak a szeretet jele, ugyanis ilyenkor a pofamirigyei váladékával jelölget éppen be bennünket, mint személyes tulajdonát és felségterületét. A farok és a tappancsok is közvetíthetik a macska személyes szignóját: a szagát. Mivel a szaglás roppant fontos a macskatársadalomban történő tájékozódáshoz, nem csoda, hogy az állat szaglása nagyon érzékeny - ezen érzékelését segíti a Jacobson-szerv is, melynek segítségével képes a szájpadlása hátsó részén is analizálni a szagokat. Sokszor megfigyelhetjük kedvencünkön, hogy egy pillanatra megdermed, felhúzza a felső ajkát, és nyitott szájjal bámul látszólag a semmibe. Ilyenkor minden valószínűség szerint valamilyen új, érdekes illattal, szaggal találkozik - és nyitott száján keresztül minél többet akar beszívni, hogy még jobban megismerje az új ingert. A macskák szaglásánál kell megemlítenünk a macskamentát. Tudósuk kimutatták, hogy a növény olyan hatással van a macskákra, mint az emberekre a marihuána. A macskák több mint fele egyszerűen képtelen ellenállni a macskamenta illatának. Nem bírnak betelni a szaglászásával, belehemperegnek, megrágják, majd révületbe esve hemperegnek tőle. A "droghatás" csak pár percig tart és semmilyen mellékhatással nem jár, viszont roppant mókás látvány. A macskamenta az ideges, nyugtalan macskákra is jó hatással van.

Hallás
Ebben is jobbak, mint mi: a  macska fülével két oktávval magasabb hangot képes érzékelni, mint az ember. Nemcsak az emberénél, de a kutyáénál is sokkal jobb a hallása: még az ultrahangokat is meghallja. Minden egyes hangot háromszor olyan erősen érzékel, mint mi, így aztán nemcsoda, hogy a puhaléptű egereket is játszva meghallja: már előre tudja, melyik egérlyuknál érdemes várakozni. Hanglejtés alapján fel tudja ismerni, ha hívják (na meg a tálkája csörgése alapján is). Hallását nagyben segíti, hogy az emberével ellentétben a macska füle ugyancsak mozgákony: húsz izom segítségével tudja mozgatni, így ez a tulajdonsága más állatokkal, illetve az emberrel való kommunikációjában is fontos szerepet kap. Ha a macska fülét hátrafelé mozgatja, az azt jelenti, hogy ideges, ha a fülét "lesunyja", akkor valószínűleg támadni fog. A macskák hangulatváltozásaikat farkuk dobolásával is gazdájuk tudtára adják. Ha nem figyelünk ezekre a jelekre és karmolás lesz a vége, nem hibáztathatjuk őket - ők "szóltak", csak mi nem vettük észre!

Tapintás
A macskák tapintásában nagyon fontos szerepet játszik a bajszuk (kivéve egyes, bajusz nélküli kopaszmacska fajtákat) és szemük fölötti hosszú szőrük. Ez afféle antennaként működik, melynek segítségével félhomályban is képesek kikerülni a különféle akadályokat, illetve érzékelni tudják mindenféle járatok és kerítéslyukak szélességét is. A fentiek miatt aztán bajuszt levágni szigorúan tilos! Márcsak azért sem, mert a macskánk bajszára rápillantva is könnyen megállapíthatjuk, milyen hangulatban van. Egy nyugodt macskának lazán oldalra lóg a bajsza, míg egy ijedt állat egy nyalábban húzza hátra. A macska szinte minden egyes szőrszálával képes érzékelni környezetének legapróbb változásait is - mivel ennyire érzékeny, nem véletlen, hogy utálja, ha visszafelé simogatják!

Mozgás
A macska teste úgy lett "megtervezve", hogy minimális erőkifejtéssel maximális gyorsaságot tudjon elérni. Egyensúlyérzéke roppant fejlett - a legkeskenyebb kerítéseken is képes átszaladni, ezt többek között farkának is köszönheti, mely afféle ellensúlyként működik. "A macska mindig talpra esik" - a muszlimok ennek okát egy történettel magyarázzák. Állítólag Mohamed próféta egyszer annyira elmerült az imádkozásban, hogy nem vette észre, hogy egy mérges kígyó meg akarja marni. A macskája azonban még idejében elkapta, a veszélyes csúszómászót, így Mohamed a hátát megérintve így szólt hozzá: "Isten áldjon meg, és sohase érintse a hátad a földet". Ezért van az szerintük, hogy a macskák mindig a talpukra esnek. Természetesen a valóságban nem mindig talpukra érkeznek a cicák, de tény, hogy egyes példányok 20 méteres magasságokról való zuhanásukat is túlélték már gyors talpraesési és levegőben-megfordulási manőverezésüknek köszönhetően. Bár ez a mutatvány nem mindig sikerül, nagy általánosságban elmondható, hogy kb. 3-4 méter magasról való leesést még sértetlenül megúsznak a cirmosok. Egyébként hangtalan mozgásukat is segítő puha talppárnáik ilyenkor is jó szolgálatot tesznek, ugyanis tompítják a földet érést. A macska levegőben való megfordulása, és talpra esése mindig is csodálatba ejtette nemcsak a gazdáikat, de a tudósokat is. A titok megfejtésére 1985-ben került sor, ekkor sikerült ugyanis gyorsfelvételeket, pillanatképeket készíteni a talpra esés folyamatáról, melyből kiderült, hogy mi a trükk: a cica tehetetlenségi erőt bámulatos ügyességgel kihasználva először a fejét, majd a hasi részét, végül pedig hátsóját megfordítva érkezik a földre (A közhiedelemmel ellentétben a farok nélküli macskák is képesek erre a trükkre). Természetesen ehhez megfelelő magasság is szükségeltetik. A talpra esés bajszos-karmos világrekordere egy floridai kormányzó, Ken Myer macskája, aki a 16. emeletről zuhant le és túlélte a 61 méteres magasságot - természetesen a talpára esve! Valószínűleg a mi macskánk nem világrekorder, tehát amennyiben emeletes házban tartjuk kedvencünket, próbáljuk az ablakra szerelt rácsokkal megóvni attól, hogy esetleg a magasságot alulbecsülve és leugorva összezúzza magát. A macska nemcsak esni, de ugrani is tud: mindenféle függőleges, vízszintes, csavart ugrásokkal ejti ámulatba gazdáját. Testmagasságának ötszörösére is képes felugrani helyből. Fára felmászni egy pillanat műve - lemászni már nehézkesebb neki. Mindebben nagy segítséget jelentenek speciális, visszahúzható karmai, melyek alapesetben a mancsok ujjain, puha bőrtokban rejtőznek. Ez a visszahúzható képesség azért fontos, hogy a macska nesztelenül járhasson zsákmánya nyomában. Mivel a karmok az ember körméhez hasonlóan folyamatosan nőnek, ezért legyünk elnézőek kedvencünkkel szemben, amikor karmait bútorainkon élesíti. Ha nem tetszik, hogy kihasítja a huzatokat, tegyünk ki neki fából készült karomélesítőt, ő is szívesebben fogja azt használni.

Tájékozódás
Lassie csodás hazatéréséhez hasonlatos macskás történetek is forognak közkézen, bizonyítva a cicák rendkívűli tájékozódási képességeit. Máig ismeretlen okokból képesek mindig a legrövidebb utat választva hazatalálni, akár nagy távolságokból is. Számos esetben olyan helyekről találtak vissza otthonukba, ahol azelőtt még sohasem jártak. A kutatók afféle "belső iránytűre" hivatkoznak ilyenkor; sokan úgy gondolják, hogy a macskák képesek a Föld mágneses terét érzékelni. Ezt látszik alátámasztani az a megfigyelés is, hogy földrengések és egyéb katasztrófák (tűzvész, bombázás) során a macskák képesek már az esemény bekövetkezte előtt figyelmeztetni a veszélyre gazdájukat hangos nyávogással. A macskák időérzékelése, úgynevezett "belső órája" is igencsak fejlett. Számos házikedvenc minden reggel pontosan ugyanabban az időben ébreszti gazdáját (akár örül neki a gazdi, akár nem), illetve más környékbeli kandúrokkal territóriumukat megosztva felváltva vadásznak, afféle menetrend szerint.