Viselkedés
Akárcsak az embereknél, a macskák között is vannak intovertált és extrovertált személyiségek: az egyik zárkózottabb, a másik nyitottabb cica. Természetesen utóbbiakkal könnyebb dolgunk van, hiszen ők azok, akik gyorsabban kézhez szoknak, nem stresszelik túl magukat minden apróságon, és boldogan dorombolnak akár ismerőseink ölében is. Ezzel szemben a zárkózott macskákra bizalmatlanság, sokszor alaptalan félelem és félénkség jellemző. A kulcs a törődés és a szeretet; ha folyamatosan foglalkozunk velük, előbb-utóbb ők  is megnyílnak és barátságosak lesznek. Csupán picit több időt kell rájuk szánni. Ha túlzottan ragaszkodó, önállótlan a cicánk és nehezen tűri a magányt; jó ötlet, ha társat szerzünk mellé, akivel elszórakoztatják egymást akkor is, ha nekünk épp máshol van dolgunk. Szintén ajánlott, hogy a gazdi saját vérmérsékletéhez és személyiségéhez illő macskát válasszon magának. Egy lusta perzsa lehet, hogy untat egy élénk gazdit, míg egy nyugodtabb, megfontoltabb embert az őrületbe kerget egy hiperaktív sziámi.

Kommunikáció
A macska több, mint 16-féle hangot képes kiadni, gondoljunk csak párzási időszakban az éjjeli vernyákolásra, a kölyköket hívó purrogásra, az elégedett dorombolásra vagy az éhes, követelőző nyávogásra, netán a mélyről jövő morgásra, amellyel a kandúrok figyelmeztetik egymást: "ne gyere közelebb!" A macska nemcsak a hangjával, de egész testével kommunikál. A tapasztalt gazdik macskájuknál már a bajszok, a farok, a fülek állásából, a pupilla tágasságából meg tudják állapítani, milyen lelkiállapotban van éppen kedvencük. A macska kiismeréséhez és főleg a vele való barátkozáshoz idő kell, nem csoda hát, ha kedvencünk esetleg minden, a lakásunkba betérő, számára idegen embert nagy bizalmatlansággal fogad. Ritka, ha rögtön hagyja magát megsimogatni; inkább kikerüli az újonnan jötteket. Ha nagyon nem hagyják békén, még támadásra is képes, melyet jó előre láthatunk a hátracsapott fülből, a felborzolt szőrzetből és aprüszkölő hangból, amit ilyenkor kiad. A legjobb, ha ilyenkor leültetjük a vendégeinket és elmagyarázzuk nekik, hogy ehez, bizony, idő kell. Ha a kíváncsi állat maga jön oda hozzájuk, mondjuk meg nekik, hogy nézzenek az állat szemébe, kezünket óvatosan tartsuk oda neki, hogy megszagolhassa. Ha a macskának tetszik az idegen illat és nem megy el, a simogatással is meg lehet próbálkozni. Ismerősöknél ilyen körülményes bemutatkozásra egyáltalán nincsen szükség - kedvencünk magasra tartott farokkal, rohanva jelzi, hogy... éhes (nem, nem azt, hogy IMÁD bennünket!). Odadörgölőzik a lábszárunkhoz, dorombol és egyéb módin kelleti magát nekünk. Macska és macska között is hasonló ceremónia zajlik le, amennyiben baráti a viszony. Előfordulhat, hogy egy picit, finoman megharapja kezünket a cirmos - ilyenkor nagy valószínűséggel bennünket is macskának néz; ez is a barátkozás jele. Ha ez nincs ínyünkre, orrára pöckölve éreztessük vele, hogy nem tetszik a dolog. A gazdi tiszteletbeli macskává való kinevezése az is, amikor kedvencünk a hasunkra telepszik, hangosan dorombol, és elkezd "dagasztani", vagyis ritmusosan ki-be húzogatja karmait (ami nem éppen tesz jót a pulóverünknek vagy a nadrágunknak). Ez afféle elcsökevényesedett szopási reflex - ennek bizonyítéka az is, hogy az anyjuktól túl hamar leválasztott macskák még szopogatni is elkezdik ruhánkat. Simogató kezünk ilyenkor a mama nyalogatását idézi fel bennünk, láthatóan nagyon boldogok. Az anyjuknak néznek bennünket - nincs is ennél nagyobb elismerés egy gazdi számára! Számos macskapszichológus egyébként is úgy gondolja, hogy a házimacskák valamiféle állandósult gyermekkorban élik le az életüket, melynek ez a dagasztás-dögönyözés is az egyik jele. Bár a macskák alapvetően magányos lények, néha mégis keresik egymás társaságát - méghozzá nemcsak párzási időszakban. Egy híres kutató, Paul Leyhaussen a macskák életének egy rejtett jelenségét figyelte meg, melyet "társas együttlétnek" nevezett el. Megfigyelései szerint a macskák különös összejöveteleket "rendeznek" éjjelente, melynek során a környék cicái - akik napközben messzire elkerülik egymást és ücsörögnek. Az éjszaka közepén, éjféltájban aztán szétszélednek és mennek dolgukra. A jelenség okára mindezidáig még nincs magyarázat, de talán éppen az ilyen "éjjeli randevúk" miatt vádolták a macskákat boszorkánysággal a középkorban. Régi mondás, hogy egy kutya, macska örök ellenségek. De vajon igaz-e ez? Az idegen kutyát - mint ahogy minden, territóriumára betolakodót - a macska ellenségének tekinti, és mivel a kutya nagyobb és erősebb, elmenekül előle. (Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a macska kölykeit védelmezi, ilyenkor ugyanis szinte bármekkora ellenféllel szembeszáll, csakhogy kölykeit mentse.) Az is tény, hogy a kutya szemében a macska zsákmányállatnak számít, sajnos, ezt kihasználva némely megátalkodott kutyatulajdonos szántszándékkal uszítja rá kedvencét a macskákra. Ilyenkor elfelejtik azt, hogy a sarokba szorított macska egyáltalán nem ártalmatlan ellenfél, végső elkeseredésében ugyanis rúg, harap és karmol is, ha kell; egykönnyen megsértheti támadója szeme világát is akár. A két faj közötti kapcsolat mindjárt másként alakul, ha szépen össze vannak szoktatva egy háztartásban. Ennek oka az is lehet, hogy megszokják és megtanulják egymás testbeszédét és kommunikációját. A két nyelv ugyanis teljesen eltérő, hiszen kutya és a macska ugyanolyan helyzetekben nagyon különbözőképpen reagálnak, sokan úgy hiszik, ezért is értik félre egymást. Találkozásnál például barátilag  a kutya a farkát csóválja, a macska pedig dorombol. Sajnálatos módon azonban a kutya a dorombolást morgásnak, a macska a farkcsóválást pedig támadás előtti jelzésnek veszi, így aztán kész is a baj. Azonban ha kicsi koruktól összeszoktatjuk őket, az ilyen "nyelvi félreértések" hamar elmúlnak, és semmi baj nem lesz az együttélésből, nem lesz több verekedés és veszekedés (legfeljebb az etetőtálnál).

Tisztálkodás
A nap jelentős részét a macskák szunyókálással és mosakodással töltik, nem véletlenül mondják, hogy megóvja hidegtől és a nedvességtől "viselőjét", ennek érdekében mindenféle élősködőtöl és beleragadt bogáncsoktól, tüskéktől is meg kell tisztítani azt. A szőrszálak tövében található mirigyek a folyamatos nyalogatásra zsírt termelnek, amitől a bunda egézszégesen fényes és puha lesz. Ezekben a mirigyekben keletkezik napfény hatására az élettanilag nagyon fontos D-vitamin is, amit aztán a cica a tisztálkodás során juttat be a szervezetébe. A tisztálkodásból is lehet következtetni az állat lelki- és testi állapotára. Amelyik macska nem tisztálkodik annak ellenére sem, hogy bundája piszkos és kusza, minden bizonnyal betegm ha viszont túlzásba viszi a mosakodást, akkor ideges és labilis idegállapotban van. A tevékenység stresszoldó hatása abból is látható, ahogyan az anyamacska nyugtatásképpen mosdatja kölykeit. Sokszor a felnőtt példányok egymást is mosdatják - talán ezért is szeretik a macskák, ha gyengéden vakargatjuk az állukat, vagy a fülük tövét. Ha jól (óvatosan!) megdögönyözzük macskánkat, érezhető, hogy a bőre a mi bőrünkkel ellentétben eléggé laza kötésű - próbáljuk csak meg felemelni a nyakánál fogva, érezhető, hogy "bő" a bundája. A nyaki bőr azért is olyan laza, mivel az anyamacska fogával itt fogja meg és viszi kölykeit. Amint megpróbáljuk a nyaki bőrnél felemelni az állatot, láthatóan összegömbölyödik és lenyugszik. Ez egy ösztönreakció, melynek célja, hogy ne hátráltassa az anyát a cipekedésben azzal, hogy ide-oda kalimpál. (A felnőtt példányoknál ezzel ne kísérletezzünk, hiszen súlyuk miatt fájdalmat okozhatunk a nyaknál való felemeléssel.) A laza bőr még abban is nagyon fontos, hogy harc közben akkor is vissza tudjon támadni az állat, ha ellenfele esetleg megragadta volna a grabancát.

Vadászat, játék
A macskák jó esetben anyjuktól tanulják meg a vadászat csínját-bínját. A szabadban tartott macskák hamar nagy szakértelemre tesznek szert az egerek, cickányok, békák, pillangók és a szívünknek kedves énekesmadarak levadászásában és elejtésében. Vadászstílusuk első pillantásra talán szokatlannak tűnik: mintha semmi dolguk nem lenne, őgyelegnek a kertben vagy a mezőn, aztán amint kiszemelték a számukra megfelelő egérlyukat vagy zsákmányt, leülnek és türelmesen várnak, akár órákon keresztül. Amint az egér kioson a lyukból, macskánk ráveti magát és megfogja a mellső lábával. Madarak esetében kissé más a helyzet: mivel már messziről észreveszik a macskákat, ezért a cirmosok legtöbbször csak a legyengült, beteg példányokat tudják elkapni. A macska a nyakra támad: szemfogával átmetszi a gerincvelőt, a fontosabb ereket, esetleg a légcsövet is. A házimacska ezerféle fajra vadászik, míg rokonai, a nagymacskák kevesebb, mint száz zsákmányállatot tudnak étlapjukon - ez is okozta az izonyatos mértékű fajpusztulást, amit a kolóniákra behurcolt házimacskák okoztak. Egyes helyeken, hogy a helyi faunát megőrizzék, a hatóságok szigorú macskatartási törvényeket és szabályokat vezettek be. Sok helyen macskát kizárólag csak a lakásban vagy kifutóban lehet tartani, van, ahol pedig csengőt kell a nyakukra akasztani, hogy ne közelíthesse meg a cica az általa kinézett (legtöbbször védett) zsákmányt. A macskák azonban sokszor furfangos módon megtanulják, hogy még óvatosabban járjanak és csengővel a nyakukban is képesek legyenek vadászatra. Talán kegyetlen szokásnak tűnik, amikor zsákmányával hosszasan játszó macskát látunk. Többféle elmélet van arra nézve, hogy a cirmosok miért viselkednek így. Az egyik szerint ilyenkor gyakorolnak - hiszen futni hagyják a zsákmányt, és újra meg újra elfogják. A másik elmélet azt állítja, hogy a folyamatos stresszelés által a zsákmány húsa a termelődő hormonok miatt ízletesebb lesz. Azon se sértődjünk meg, ha reggel ajtónkon kilépve döglött egeret, cickányt vagy madarat találunk a küszöbünkön. Ez nem más, mint macskánk részéről baráti gesztus jele, állítólag így próbál meg kedvencünk kiegyensúlyozott élelmezésünkről gondoskodni. Eme viselkedés konkrét etológiai magyarázata még várat magára. Próbáljuk meg ilyenkor kedvencünket megdicsérni. Városi, lakásban tartott macskák esetén vadászösztönüket megpróbálhatjuk a hagyományos pamutgombolyaggal, "macskabizgenytűvel", macskapecával, illetve egyéb, vagy magunk készítette, vagy boltban megvásárolt játékokkal életben tartani és kielégíteni. Erre a rendszeres megtornáztatásra márcsak az elhízás megelőzése miatt is szükség van.

Aktivitás
A macska aktív időszakai eltérnek a miénktől: a hajnal és a szürkület az, amikor a legéberebb. Nappal leginkább szunyókálni szeret, estefelé indul el portyára. Főleg a fiatal állatoknál figyelhető meg a túlzott aktivitás, vagy egyenesen hiperaktivitá az esti vagy hajnali órákban. Ez a jelenség állatbarátkörökben "éjszakai őrület"-ként vagy "félórás őrület"-ként is ismert. Ilyenkor kedvencünk minden játékra kapható - kár, hogy mi éppen pihennénk... Kedvencünk vérmérséklete függ attól is, hogy milyen fajta, illetve attól is, hogyan tartjuk. Általánosságban elmondható, hogy a sovány példányok aktívabbak, mint a nagyobbak, kövérebbek.

..FOLYTATJUK..