Ember és a macska
A macskák különféle elnevezéseivel el is jutottunk ember és macska sok évezredre visszanyúló, "egyszer fent, egyszer lent" típusú, izgalmas kapcsolatához. Természetesen egyik nép sem az evolúcióval, különböző ősleletekkel, illetve macskafarok-hasonlóságokkal magyarázta háziállatának származását. Ehelyett inkább titokzatos, misztikus mondákba, regékbe szőtték a macska eredettörténetét. Egy őis legenda szerint például a macska egy oroszlán tüsszentéséből született Noé bárkáján. A kelták úgy hitték, a miákoló házikedvenc emberi alakot ölt és lelkeket rabol Cait Sith néven. Kicsit arrébb, Peruban az indiánok legfőbb istene, Aiapaec hosszú macskafogakkal és bajusszal ábrázolt öregember volt, aki a vadászat sikeressége és a nemi aktus termékenysége felett őrködött. A hinduknál Shashtit, a házasság és a születés istennője macskán lovagolva közlekedik a világrétegek között. A buddhisták szerint a macskaéletet csak a legjobbak érdemelhetik meg, hiszen ez a Paradicsomba való belépés előszobája. Az iszlám hit szerint pedig Mohamed annyira szerette a macskáját, hogy inkább levágta a kabátja szárát, melyen kázikedvence aludt, csak nehogy felébressze. Számos mitológiában a macskák ártalmas lények, de talán még több hitben ők azok, akik vezetnek bennünket minden titkok tudóiként, bölcs teremtményekként, akik azonban nem szólalnak meg, nehogy befolyásoljanak bennünket döntéseinkben. Hatodik érzékük szintén elterjedt hit, mint ahogy az is, hogy képesek észlelni a gonosz szellemeket és a közelben ólálkodó lelkeket.